Kezdeném a bejegyzést azzal, hogy köszönöm a világ legjobb lakótársának, hogy megmutatta, hogy van szép oldala is a gasztronómiának. Persze nem pincérnőként, amit eddig próbáltam, hanem a konyhafal túlodalán, az alapanyagok közt. Cukrászként dolgozik, és amikor láttam milyen jó dolgokat készít, egyre több kérdésem lett, egyre jobban érdekelt, hogy a muffin mitől lesz tökéletes, hogy a vajat melyik sütiben milyen hőmérsékleten a legjobb felhasználni stb stb.
Láttam, hogy milyen nagy szenvedéllyel díszít szebbnél szebb tortákat, olvastam sokat a cukrászatról, elkezdtem otthon sütögetni, és teljesen elragadott.
Mivel nem eszem lisztet egy kicsit nagy kihívás saját magamnak sütiket készíteni, de sok gyakorlás, sok sok kudarc a mandula-rizs és kukoricaliszt kombóval, és sok kísérletezés után, néha egy-egy egészen jó darabot tudok összehozni. Mármint nekünk jó darab, akik nem esznek lisztet. Hiszen valljuk be egy fánk, muffin vagy pite is a legfinomabb búzalisztel, de én, megmondom őszintén, már teljesen hozzászoktam a gluténmentes fajtákhoz is.
A hétvégém totálisan a sütik világában telt, megcsináltam az első szülinapi tortámat, aminek a piskótáját és a töltelékét is sajátkezűleg készítettem. Nem mondanám hogy túl szép lett, de mivel egyáltalán sikerült, már sikerélmény volt, és a szülinaposnak is nagyon tetszett.
Az ünnepelt ki is adta a feladatot, hogy hétfőn szeretne az iskolába is vinni valami szülinapi édességet, szóval valamit ki kellett találnom 24 személyre, ami nem nagyon maszatol, mert gondolom a tanárok nem igazán örültek volna egy habostortának. Sokat törtem a fejem, hogy egyáltalán milyen fajta sütit csináljak, aztán eszembejutott, hogy mi lenne ha muffint csinálnék. Nem maszatol, finom, nem kell adagolni, mindenki kap egyet és a muffinforma pont 12 darabos, tehát 2 adag pont elég. A tésztáját joghurtosra csináltam, illetve joghurt sem volt otthon, szóval Schmand-ot tettem bele, ami a tejfölnek a német változata, de nem igazán mondanám még tejfölnek sem.
Cukrot egyáltalán nem tettem bele, érett pépesített banánnal helyettesítettem, ajánlom mindenkinek aki nem szeretne cukrot használni, szuper édesítő, és még egy kellemes babános ízt is ad a tésztának.
Ezenkívül étcsokit daraboltam bele, olyan nagyságúra hogy a közepe éppen legyen egy kicsit keményebb, a külsőbb részei pedig szépen beleolvadjanak a tésztába.
Gondolkoztam mivel díszíthetném, mert így önmagában mégiscsak olyan csupasznak tűnt, de vajkrémes díszítést csak nem tehetek rá, hiszen az megint csak maszatol, szóval elővettem a szekrényből egy bio Haferkeks csomagot, ami szuperül feldobja ha beleszúrjátok a tetejébe.
Itt egy pár képes bizonyíték, hogy elkészültek a sütik:
Aztán a muffinokon felbuzdulva, barátnőmmel, aki szintén nem eszik lisztet, kitaláltuk, hogy egy teljesen glutén mentes pitét készítünk. Vagyis több mini pitét. A tésztája rizs-kukorica liszt keveréke illetve kókuszreszelék, amit összekevertünk szobahőmérsékletű vajjal.
Ez lett a pite legalsó rétege. Aztán a következő réteg olvasztott étcsoki tojással, és pürésített banánnal ami banános aromát ad neki, és édesíti.
6 pitét csináltunk, és a tészta sok lett, szóval a maradékot ami nem került bele a formába kisütöttük külön, majd a csoki tetejére morzsoltuk a pirult tésztát és gránátalmát.
Isteni lett! Még Dávidnak is ízlett, pedig amúgy nem szereti ezeket a gluténmentes liszteket, mert olyan homok állaga és íze van. Egyébként egyetértek vele, de amikor az ember nem tud mást enni, egy idő után már a legnagyobb örömmel eszi a különféle gluténmentes édességeket.
Ma egy újabb különlegességgel készülök, amit holnap megosztok veletek. Nem csak azoknak ajánlom akik nem esznek lisztet, hanem azoknak is, akik fogyni szeretnének, mert alig van benne kalória!
Ha esetleg bármelyik receptre kíváncsiak lennétek, írjatok nyugodtan a vivienbuchmueller@gmail.com e-mail címre!
Szép napot nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: