Már 10 hónapja költöztem ki Berlinbe. Nem volt egyszerű kezdés, egy könyvet tudnék róla írni, hogy miken mentem keresztül, de mindenki tudja, hogy minden kezdet nehéz, főleg egy külföldre való kiköltözés esetén. Nem volt munkám, nem igazán tudtam még akkor németül (bár 96%-os érettségit tettem belőle, és 12 évig próbálták belém erőltetni, de a gimnáziumi években ki az aki szereti a németet…?sokkal fontosabb és jobb dolgunk is volt annál…) , a lakás amit pedig béreltem az is csak 3 hónapra volt az enyém, utána visszajött az ottlakó lány külföldről, nekem pedig mennem kellett tovább. Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik viszonylag hamar találtak munkát. 2 hét után megismertem egy magyar lányt, akivel azóta szinte legjobb barátnők vagyunk, ő ajánlott be az ő mukahelyére, egy szállodába felszolgálni. Hát nem a szállodai felszolgálás volt az életcélom, de természetesen el sem tudom mondani mennyire hálás és boldog voltam hogy a német fővárosban dolgozhatok, ráadásul a legjobb szállodákban 2 hét után.
Mielőtt Berlinbe jöttem, a Calzedoniában dolgoztam egy nagyon jó kis csapattal, imádtam ott lenni, egyetemre jártam munka mellett, nagyon élveztem, de sajnos soha nem tudtam beletörődni abba amit idáig elértem, mindig tovább és tovább szeretnék lépni, nem éreztem már elég kihívást a Budapesti életemben. Így hát belekezdtem a kalandokba, de az egyik legfontosabb személyt az életemben, a páromat sajnos otthon kellett hagynom. Fél év kemény távkapcsolat, majd csatlakozott hozzám.
A szállodai munkahelyem kb 4 hónapig tartott. Dolgoztam is meg nem is, volt olyan, hogy 2 hétig nem volt munka, mert túl sokan voltunk, volt olyan, hogy egy héten 60 órát lenyomtam, és éjjel-nappal dolgoztam, de még így is csak az éhenhalásra volt pénzem ezalatt az időszak alatt. Nagyon lefogytam, tudtam, hogy ez nem maradhat így, elkezdtem új munkát keresni amikor épp nem felszolgáltam a szállodában.
Közben letelt a 3 hónap a kis Pankow-i lakásomban, így új lakás után kellett néznem. Berlinről azt kell tudni, hogy lakást találni egy hatalmas kihívás. Csoportos interjú, egyéni interjú, motivációs levél, sőt, valaki még bemutatkozó videót is kért. Ha vegán a tulajdonos, csak vegán veheti ki, az ő lakása nem fog soha állattól származó élelmiszerekkel érintkezni, és berlinben nagyon sok a vegán tulajdonos, én pedig imádom a húst, tojást, joghurtot, mindent ami nem vegán. Sok csoport van a közösségi oldalakon, ahol összegyűlnek a Berlini magyarok, és együtt próbálnak megoldani bizonyos problémákat, bárki beírhatja a kérdését, választ remélve. Én szemény szerint nem szeretem ezeket a csoportokat, mert vagy próbálnak a hatalmas magyar összefogás jegyében buzdítani mindenkit a magyar találkozókra, vagy ellenkezőleg, minden válaszból érezhető, a “minek jöttél te is ide, vagyunk már bőven elegen” felfogás. De lakás kellett, így megkíséreltem kiírni egy posztot, miszerint “lakást keresek sürgősen, ha valaki esetleg hall valamit, szóljon”-persze brutál kedves megfogalmazásban. Azonnal kaptam a választ: “miért kellene erről bárkinek hallani? ott vannak az ingatlankereső portálok.” Köszönöm, napi 12 órából 11et lógok az ingatlanközvetítő portálokon, elég kevés sikerrel, mert nem vagyok vegán, nem vagyok tele lőve piercingekkel, nem bio kaját eszem, és nem bulizom minden este (pedig nagyon jó lenne). Én csak gluténérzékeny vagyok, de ez egy lakásbérléshez nem elég. Plusz minden lakás bérléséhez kell munkaszerződés (van, bár havi 10!!! órára voltam bejelentve, ami nem biztos hogy jó egy lakás bérléséhez), fizetéspapír (amit ha a szerződésem mellé bemutatok, nyilván lebukok hogy nagyrészt nem hivatalosan dolgozom…) , illetve az előző bérlőtől egy ajánlólevél hogy én vagyok a világ legjobb bérlője (talán ez még kivitelezhető lett volna). Így hát a csoportban sem kaptam túl nagy segítséget, viszont egyik nap rezgett a telefonom. Egy kedves magyar lány írt hogy éppen bérlőt keresnek a Mitte-i lakásukba, mert aláírták a 2 éves szerződést, de harabb el szeretnének jönni, és így nekik kell új bérőt találni. Nagyon megörültem az üzenetnek, azonnal el is kezdetm kérdezősködni, és mentegetőzni, hogy milyen papírjaim nincsenek. Azt mondta semmi gond, jó fej a főbérlő és nem kellenek a papírok ha ők beajánlanak.
Azóta ott lakom, imádom, a belváros közepén, a Spreetől 10 perc sétára, 2 U-bahn vonal, S-bahn megálló és 2 villamos megálló mellett, így bárhol nagyon hamar ott vagyok, és mégis rengeteg a zöld, világos a lakás és nagyon szeretem. Ami a munkámat illeti, májusban 100000 másik hely mellett beadtam az önéletrajzom egy Beach bar-ba is, ami szinte álom munkahely volt nekem, a Spree partján, homokos, pálmafás beach-bar. Tiszta déli hangulat. Fel is vettek, nagyon boldog voltam, végre otthagyhattam a szállodát. Azt mondta a főnököm, annyit dolgozhatok amennyit akarok, óránként kapok 8,5 eurót és a jatt az enyém. Nagyon boldog voltam. Aztán jött ennek is az árnyoldala. Berlin nem a jó időről híres, ez pedig egy totál nyitott hely volt. Így hát itt is volt hogy 2 hétig nem tudtam dolgozni, mert ömlött az eső, volt olyan hogy a kitartó, bulizni vágyó fiatalok 10fokban és esőben is bulizni vágytak, így 14 órát lenyomtunk a szakadó esőben, 10 fokban és szélben, majd egy hétig betegen dolgoztunk ha épp jó idő volt, mindenesetre nem egy hosszútávon végezhető munka volt ez sem.
Júniusban csatlakozott hozzám a párom, aki semmit nem tud németül, de munkát kellett találni neki. Bármit elvállalt volna, mosogatás, takarítás stb. (mondta akkor ő, de ha ilyen munkát kapitt volna már biztos hogy nem lenne itt…). Egy itteni ismerősöm felhívott egy délután hogy nem szeretnék-e az apple online stornál dolgozni. Hát ki ne szeretne ott dolgozni? de persze nem nekem kerestünk épp munkát hanem a páromnak, így hát őt ajánlottam. Szerencsére nem kellett hozzá német, hanem csak angol. El is kezdett dolgozni, így neki még nagyobb szerencséje volt mint nekem. Attól kezdve, hogy ő kinnt volt velem, én máshogy éreztem magam, minden nap jól telt, boldog voltam, nem azt vártam hogy teljen már el a nap. Biztonságban voltam, vele voltam.Már csak azon próbáltunk dolgozni, hogy nekem is találjunk valami emberi munkát. Kb 3 hete dolgozott már, amikor kaptam tőle egy smst egy reggel, hogy újra keresnek embert, így abban a pillanatban köldtem az önéletrajzom, a motivációs levelem és mindent.
Azóta dolgozom én is ott, bár szeptemberig minden hétvégén dolgoztam a szórakozóhelyen is. Nem volt egyszerű, de vége, végre lenyugodtam, végre beállt egy normális ritmusra minden napom, 4 év után újra van hétvégém, minden nap 8-17óráig dolgozom, irodában. Persze innen is van tovább, és most következő lépésben az egyetemet szeretném befejezni, itt Berlinben. Örülök mindennek ami megtörtént velem, örülök, hogy így alakult, tanultam mindenből.
Dióhéjban ez a Berlini életem kezdetének története, természetesen voltak még mindenféle akadályok, de mint mondtam ehhez egy könyv kéne, hogy mindent le tudjak írni. Azért indítottam ezt az oldalt, mert nagyon sokan kérdezik a barátaim ismerőseim közül, hogy hogy jutottál ki, milyen volt az elején, hogy találtál munkát, mit csinálsz ott napközben, milyen a kaja, és hasonlók, így arra gondoltam, hogy itt nyomon követhetitek a hétköznapjaim!
Szép napot! 🙂
Kommentek