Régóta gondolkodtunk egy új ágy beszerzésén, nézegettem az ingyen elhozható termékeket, de sajnos mivel azok általában nem olyan könnyen szétszedhetők, és szállíthatók, így az Ikeára esett a választásunk. Régen szinte törzsvásárlója voltam az áruháznak, de otthon persze könnyebb volt, hiszen bármilyen autóval el tudtam menni, nem kellett a szállításon aggódni.
Kinéztük a megfelelő ágyat, kiegészítőkkel, matraccal és persze realizáltuk, hogy egy ágyat, még ha darabokban is van, nem olyan egyszerű a metrón cipelni, ugyhogy elkezdtem nézegetni a szállítási lehetőségeket. Természetesen az Ikeában van házhozszállítás, meg is néztem mennyibe kerülne, de úgy éreztem, hogy 50 eurónál olcsóbban is meg tudjuk úszni ha valami alternatív megoldást választunk. Próbáltam a különböző Facebook oldalakon segítséget kérni, hátha valakinek van egy kicsit nagyobb autója (egy egyterű autóba gond nélkül befér), persze csak azt a választ kaptam mindenkitől, hogy az ikea házhoz szállítja nekem. A másik probléma a házhozszállítással (mivel senki nem tudott segíteni, már úgy voltam vele hogy akkor kifizetem az 50 eurót), hogy csak hétköznap szállítanak, pontosan nem tudják megmondani mikor, én pedig nem válaszhatom hogy este hozzák, mert minden hétköznap dolgozom 17óráig. Úgyhogy kutathattam tovább. Volt aki azt ajánlotta hívjak egy taxit és szóljak, hogy nagyobb autóval jöjjenek, de egy az, hogy nem tudom a taxis mennyire örült volna ha telepakolom az autóját egy ággyal, illetve az sem jött volna ki sokkal olcsóbban.
Rábukkantam egy oldalra Möbel-Taxi névvel, ami azt állította, hogy az Ikeából szállít azonnal vásárlás után minden bútort haza, velem együtt, tehát azon sem kell aggódnom hogy rossz helyre viszik. Árban is sokkal barátibb mint a rendes házhozszállítás, és nem kell egy hetet várnom rá, ahogy megveszem a dolgaimat már indulhatunk is haza.
Megnéztem még munkában a készleten lévő ágyakat, és mivel már csak 5 db volt elérhető, így munka után indultam is, nehogy lecsússzak róla. Dávid edzeni ment este egy barátjával, előre le volt beszélve, így mondtam neki, hogy elmegyek a lakótársammal, és elintézünk mindent, mi csajok. El is mentünk, össze is szedtünk mindent (vagyis nagyon bíztunk benne, hogy a precízen általam összekészített lista a termékekkel, cikkszámokkal és pontos polcszámmal, tényleg olyan precíz mint ahogy gondoltam, és nem hagytam ki valami fontos összetevőjét az ágyunknak). Fizettem, majd a dobozainkkal megcéloztuk a Möbel-taxi állomást, ahol felvették az adatainkat és értesítettek, hogy kb fél óra múlva indulhatunk is haza. 2 ember várt még előttünk, akiből az egyik a fél ikeát felvásárolta, látszólag biztosan nem fért volna be az összes cucca egy kamionba sem.
Egyébként nagyon jó dolognak tartom ezt a taxit, hiszen sokan vannak akik nem rendelkeznek autóval, és nincsenek otthon hétköznap, de valahogy azért szeretnének bútort vásárolni és hazaszállítani. Akár mennyi cuccod lehet, elviszik, és még 2 ember befér a sofőr mellé. Az ár területekre van felosztva, 15-50 euróig vannak a zónák, mi 30 eurót fizettünk, mert berlin közepén lakunk.
Megérkezett pár autó, majd odajött hozzánk a főnök avval a kérdéssel, hogy beszélünk-e oroszul. Kicsit meglepett a kérdés, itt Németországban maximum azt szokták kérdezni, hogy németül beszélek-e, de kiderült hogy a sofőrünk, Vlagyimir sajnos nem beszél németül. Megnyugtattuk, hogy angolul beszélünk, azt mondta az szuper mert angolul Vlagyimir is tud. Bepakolta a kartonjainkat, illetve a fél ikeát megvásárló lány cuccaiból is elég sokat hozzánk tett, így kicsit aggódtam, hogy az ugyan olyan kinézetű csomagolásokat nehogy összekeverjék, mert nem szeretnék egy ebédlőasztalon aludni matrac helyett.
Beültünk az autóba, majd az orosz kolléga, elég rossz némettel megkérdezte, hogy hova is megyünk. Itt bebizonyította, hogy valóban nem tud németül, szóval próbáltunk angolul beszélni hozzá, amit szerintem még annyira sem értett. Szóba keveredett, hogy mi sem németek vagyunk, ezen felbátorodva elkezdett az életéről mesélni. Kiderült, ő Orosz-Portugál származású, a családja pedig Máltán él. Kérdeztük miért van itt és a családja miért nem, de csak annyit mondott hogy: “Mein Leben ist long story…”. Utána elmesélte, hogy majd megy német tanfolyamra, mert a cége fizeti, és sok kuncsaftja van aki német (milyen meglepő ebben az országban), mert egyébként ő amellett hogy furikázza a bútorokat egy magánnyomozó.
Nagyon megnyugtatott ez a tény, hogy hogyha elrabol minket esetleg akkor biztosan soha többet nem hall senki semmit rólunk, ha már egy magánnyomozó rabol el. Azért kezdett el motoszkálni a fejemben ez a dolog, mert 2 szőke lány ült mellette, ezt a helyzetet kihasználva azonnal fel is ajánlotta az út során, hogy akkor még a maradék bútort kiszállítja ami itt van hátul, majd visszajön hozzánk hogy igyunk valamit és szórakozzunk. Egy Vlagyimir Putyinra kísértetiesen hasonlító, állítása szerint magánnyomozó, semmilyen nyelven nem beszélő (persze az oroszon kívül) sofőrtől ez igen ijesztően hangzik, főleg amikor az autójában ülsz, RUSKI Radiot hallgatva, és fogalmad sincs hogy Berlin melyik részén lehetsz épp.
Persze a telefonszámunkat is elkérte, amit szintén nem szerettünk volna megadni neki, így azonnal ahogy közeledtünk a lakás felé hívtam Dávidot, hogy jöjjön le az utcára segíteni és megmenteni minket. Dávid viszont épp úton volt a Media Markt felé, ahol otthagyta korábban az edzős kulacsát, amiért vissza kellett mennie, ugyhogy ő még csak a közelében sem volt a lakásnak. Kicsit a házunk előtt mondtam Vlagyimirnek (milyen véletlen, hogy pont így hívták), hogy itt is vagyunk, akkor mi kiszállnánk, amire felajánlotta, hogy akkor segít nekünk felvinni a cuccainkat a lakásba. Azonnal mentegetőzni kezdtem, hogy már jön a barátom és segít, amit elég nehezen volt hajlandó elfogadni, de nagynehezen visszaült a taxijába, és 5 perc várakozás után nagy megnyugvásunkra elindult. Szerencsére Dávid is megérkezett nem sokkal azután, hogy Vlagyimir távozott, és együtt felhordtuk a dobozokat.
Először jó ötletnek tartottam, hogy nem a mi ajtónk előtt rak ki minket, de utólag belegondolva, ha magánnyomozó, biztos nem sok energiájába kerül megtudnia hol lakunk.
Az izgalmak után nekikezdtünk a felnőtt legónak, mint 3 kisgyerek, elkezdtük összeszerelni az ágyat. Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, de éjfélre kész is voltunk az ágykerettel, az ágyneműtartónak viszont már nem álltunk neki, tekintve hogy több lépésből áll, mint maga az ágy, ugyhogy az maradt a következő napra, de ma már kijelenthetem, hogy az ágy teljesen kész, és imádjuk!
Az új ágyunkban aludtunk (amihez persze egy csodaszép új ágyneműt is vettem), és határozottan kijelenthetem, hogy megérte ez a kis kaland, rég aludtam ilyen jót!
Kommentek